Üdvözöllek a weboldalamon!

Ezen az oldalon a Magyar Karambol Biliárd Artistic - Műlökés sportágról találsz infórmációkat. Tóth László 13 - szoros Artistic országos bajnok hivatalos weboldala.

 webjogsicsaszarne.gif

 

 

 

 

 

A BILIÁRDPARTI

 

 

 

Szerző : A.Daudet

 

 

 

Fordította : Dr.Szabadi László

 

 

 

(A cselekmény az 1870-71-es porosz-francia háború idején játszódik)

 

 

 

A katonák már teljesen kimerültek. Két napja folyik az öldöklés, és az éjszakát is hátizsákkal a nyakukban töltötték a szakadó esőben, És lám, már vagy három kínkeserves órája hagyják, hogy lábhoz tett fegyverrel gyötrődjenek az országutak tócsáiban, a felázott mezők sarában. A fáradtságtól, az ébren töltött éjszakáktól, az átázott göncöktől elnehezülve egymáshoz húzódnak, hogy melengessék és gyámolítsák egymást.Némelyek szomszédjaik zsákjára támaszkodva állva alszanak, és ezeken az álomba zuhant, fellazult arcukon jobban meglátszik a kimerülés és a nélkülözés. Az eső csak zuhog, mindenütt sár. Tűzgyújtás nincs, koszt nincs, az égbolt alacsony és sötét, körös-körül mindenhonnan érezni az ellenséget. Gyászos állapot...

Mit csinálunk itt? Mi történik?

 

 

 

A torkolatukkal az erdő felé néző ágyúk mintha lesnének valamire. Az álcázott kartácsszórók mereven figyelik a látóhatárt. Úgy tűnik minden készen áll a támadásra. Miért nem támadunk? Mire várunk? Parancsra várunk, de a főhadiszállás nem küldi.

 

Pedig nincs is messze a főhadiszállás. Itt van ebben a szép, XIII. Lajos-stílusú kastélyban, amelynek eső áztatta piros téglái ott csillognak a domboldalon a sűrű facsoportok között. Igazi fejedelmi lak, nagyon is méltó lak, nagyon is méltó rá, hogy egy francia marsall lobogója lengesse. Egy nagy árok és kőtorlasz mögött, amely elválasztja őket az úttól, virágtartókkal övezett selymes, zöld pázsit emelkedik egészen a lépcsőfeljáróig. A másik oldalról, a ház belső felén csillogó gyertyánok törik meg a homályt, és hattyúkkal a hátán mint tükör a tó vize. Egy óriási madárház pagodás teteje alatt pávák, aranyfácánok kelletik magukat, szárnyukkal csapdosnak, éles rikkantásaik a lombokon is átszüremlenek. Bár a ház ura nincs itthon, nem érezni az elhagyatottságot, a háború nagy lazítását. A hadvezér lobogója a pázsit legparányibb virágait is megóvta, és van valami megkapó ebben a fényűző nyugalomban, amely ily közel a csatatérhez a dolgok rendjéből, a fasorok szabályos elhelyezkedéséből és hallgatag mélyéből árad.

Az eső, amely amott förtelmes sarat ver az utakra, és oly mélyre mosta a kerékcsapásokat, itt már csupán elegáns, arisztokratikus szemerkélés, amely a téglák pírjait, a pázsit zöldjét élénkíti, a narancsfák leveleit, a hattyúk fehér tollait csillogtatja. Minden csak úgy ragyog, minden békés. Valóban, ha nem lengene a lobogó a tetőgerincen, ha nem őrködne a két katona a rács előtt, nem is gondolnánk, hogy ez a főhadiszállás. A lovak az istállóban pihennek. Imitt-amott tisztiszolgákba, egyenruhás futárokba botlik az ember, ahogy a konyhák körül téblábolnak, vagy valami piros nadrágos kertészbe, amint nyugodtan sétáltatja gereblyéjét a nagy udvar homokjában. Az ebédlőben, amelynek ablakai a lépcsőfeljáróra nyílnak,egy félig leszedett asztal, kidugaszolt palackok, a gyűrött asztalterítőn üres, mosatlan, tompa fényű poharak díszelegnek: a dínomdánomnak vége, eltávoztak a vendégek. A szomszédos szobából fel-felcsattanó hangok, nevetgélés, guruló golyók, összecsendülő poharak zaja hallik. A marsall épp játékban van, hát ezért kell várnia a hadseregnek a parancsra. Ha egyszer a marsall megkezdte a partit, az ég is leszakadhat, semmi sem gátolhatja meg, hogy végig játssza.
A biliárd!

 

 

Ez a gyengéje ennek a nagy hadvezérnek. Hát itt van! Komoly, mint a harcmezőn, díszegyenruhában, mellét kitüntetések borítják, szemei ragyognak, tisztelet teli szárnysegédek veszik körül, és minden egyes lökésnél ájuldoznak az ámulattól. Amikor a marsall megcsinál egy poént, mindannyian a a felírótáblához csörtetnek: amikor a marsall megszomjazik, versenyt futva készítik el grogját. Zizegnek a zsinórok, a vállrojtok és a tolldíszek, csörrennek a rendjelek, és ahogy elnézzük ezt a kellemkedő hajbókolást, a megannyi hímzést és új egyenruhát, a parkokra, a díszudvarokra néző, magas, tölgyfa parkettás teremben, óhatatlanul is a compiégne-i őszök jutnak eszünkbe, és mindez valamelyest eltereli gondolatainkat az út mentén az esőben csoportokba verődve hasztalanul várakozó sáros köpenyekről.
A marsall ellenfele egy feszes egyenruhát viselő bodorított hajú, világos kesztyűs kis vezérkapitány, elsőrangú biliárdos, aki a világ minden marsallját könnyedén lesöpörné az asztalról, ám ért hozzá, hogy betartsa a tisztes távolságot, amely felettesétől elválasztja, és azon iparkodik, hogy ne nyerje meg a partit, de ne is veszítsen túl könnyen. Az effélére szokták mondani, hogy van jövője...

 

 

 

Vigyázat, megálljunk csak, fiatalember! A marsallnak tizenöt poénja van, önnek pedig tíz. Csak arra kell ügyelnie, hogy így játssza végig a partit, és akkor máris többet tett előmeneteléért, mintha kint volna a többiekkel együtt a látóhatárt is elnyelő, szakadó esőben, hogy beszennyezze szép egyenruháját, bepiszkítsa zsinórjainak aranyát, és várná a parancsot, amely egyre késik.

 

 

 

Valóban érdekes parti. Futkosnak, ütköznek a golyók, keresztezik egymást a színek. A mandinerek jól kiadják a forgatót, szinte izzik a posztó... Egyszer csak ágyúlövés villámlik át az égen. Tompa zörej rázza meg az ablakokat. Mindenki összerezzen, nyugtalanul  néznek egymásra.  Egyedül a marsall nem látott és nem hallott semmit: az asztal fölé hajolva épp egy ragyogó visszahúzáshoz készülődik. Ez az erőssége, a visszahúzás!...
De újabb villanás, aztán még egy. Egymást követik és gyorsulnak a kilövések. A szárnysegédek az ablakhoz rohannak. Talán támad a porosz?
- Csak támadjon! -mondja a marsall , és krétáz... - Ön következik, kapitány.
A vezérkar hüledezik az ámulattól. Turenne, az ágyútalpon alvó, semmi ehhez a marsallhoz képest, aki a csata órájában is ily nyugodt a biliárdasztalnál... Eközben a lárma mind erősebb lesz. Az ágyúdörejbe már kartácsszórók csattogása, sortüzek ropogása vegyül. Fekete szélű vörös pára emelkedik fel a pázsit végén. Izzik a park egész háttere. A riadt pávák és fácánok rikoltoznak a madárházban, a lőporszagra az arabs lovak megbokrosodnak az istállók mélyén. A futárok lóhalálában vágtatva érkeznek. A marsallt keresik.
A marsall megközelíthetetlen. Mondtam már: semmi sem gátolhatja meg abban, hogy végigjátssza a partit.
- Ön következik, kapitány!
De a kapitány szórakozott. Ez már csak így van, ha valaki fiatal. Máris elveszíti a fejét, megfeledkezik a szerepéről: egymás után két szériát csinál, és ezzel csaknem megnyeri a partit. Ezúttal dühbe gurul a marsall. Megütközés, méltatlankodás ül ki férfias arcára. Éppen ebben a pillanatban egy ló vad vágtában összeroskad az udvaron. Csupa sár hadsegéd vágja át magát az őrökön, egy ugrással a lépcsőfeljárón terem:
- Marsall úr! Marsall úr!
Látni kellene, milyen a fogadtatás... Dühtől fuldokolva, vöröse, mint valami kakas, dákójával a kezében megjelenik a marsall az ablakban:
- Mi az?... Mi történik itt?... hát nincs itt őrség?
- De marsall úr...
- Jól van... mindjárt... várjanak a parancsomra, az istenit neki!

És az ablak hevesen becsapódik.
Még hogy várjanak a parancsára! Hiszen épp ezt teszik, szegények. És a szél egyre csak arcukba vágja az esőt és a kartácsot. Egész zászlóaljak morzsolódtak már föl, míg mások fegyverrel a kézben hasztalan tétlenkednek, anélkül hogy értenék, miért nem vetik be őket. Nincs mit tenni. Parancsra várnak... De mivel a halál nem vár parancsra, az emberek százával hullanak a bokrok mögött, az árkokba, a nagy hallgatag kastély előtt. A kartács még estükben is kaszálja őket, és nyílt sebeiken át némán folyik le Franciaország nemes vére... Borzasztóan forró a levegő ott fenn, a biliárdteremben is: a marsall ismét előnybe került, de a kis kapitány úgy védekezik, mint valami oroszlán...

 

 

 

Tizenhét! Tizennyolc! Tizenkilenc...
Már alig győzik jegyezni a poénokat. Közeledik a csatazaj. A marsallnak már csak egy poént kell megcsinálnia. A gránátok már a parkban hullanak. Az egyik a tó felett robban. Megtörik a víztükör, véres tollak örvénylésében úszik egy megriadt hattyú. Utolsó lökés...
Most pedig nagy csend. Csak a gyertyánfánkra hulló eső, a lejtő mélyéből valami zavaros dübörgés, az átázott utakról meg rohanó csordára emlékeztető dobogás hallik... A hadsereg tönkreverve menekül. A marsall megnyerte a partit.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 114
Heti: 180
Havi: 1 552
Össz.: 273 376

Látogatottság növelés
Oldal: Ezen biliárdparti az 1870-71-es porosz-francia háború idején játszódik
Üdvözöllek a weboldalamon! - © 2008 - 2024 - laszlototh.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »